Sze 29

渋谷 – Shibuya

Ma érdekes napom volt, több minden miatt is. Képek nem készültek, de azért rakok fel. Szerzek a netről. No, kezdtem a napomat egy förtelmes ébredéssel, mivel úgy fájt a fejem, majd lerobbant, ráadásul kint esett és a tegnapi hőséghez képest kimondottan hideg volt. Na mondom.. ó jeee. Mit lehet tenni, benyeltem egy algopyrynt (hoztam negyvenet… ) osztán neki láttam teendőimnek. Reggeliztem vajas kenyeret, majd letértem a mosodába mosni. Volt ott egy japán ember, őszes hajú, ő a környéken lakik. Azonnal elkezdett velem dumálni, ráadásul angolul. Meglepett, mivel főleg az idősek körében itt ez nem túl jellemző, ráadásul elég jól ment neki. Rövid volt a beszélgetés, csak megkérdezte túrista vagyok-e, stb. Mikor kész lett a ruha és mentem le kivenni, ismét volt egy japán emberke. Én a fal mellett olvastam a japán-füzetemet, tanulásképpen, amig elkészül a gép (9 perccel a vége előtt kell kb. hozzáadni a… mittomén… illatos löttyöt a mosóporon kivül, és akkor frankó, ja és nem vettem öembe a magyar bill.-t, úgyhogy ma NINCSEN hosszú i). Tanultam is rendjén, de odajött hogy “szori” és elkezdte vigyorogva bámulni a füzetemet, majd mondta “áááá nihongóó! eto… kore vá… náni” nos, a magyarnál megakadt, főleg ahogy én irok, főleg ha csak magamnak irom amit irok. No, kiderült hogy ő biza csak pár szót tud angolul, úgyhogy japánul kellett kommunikáljunk. Sikerült jó húsz percet makogni, már amennyire én tudok japánul. Láss csodát, én jó harmincasnak néztem emberünket, de 54 éves volt, a fia meg 21, akiről mesélte hogy pici, én meg mekkora óóóóki vagyok, milyen nagy… Sikerült picit dumálnom, ami sikerélmény volt, de bőven van mit fejlődnöm. No, mosás végeztével feljöttem szobámba, fejfájás miatt sokat tanulni nem tudtam, na mondom akkor játsszunk! 1848-al, mivel mással. Nem is rossz játék, azt kell mondjam! Viszonylag egyszerű az egész, mégis bőven el lehet vele lenni. Van folytatása, a Pro Libertate, amit sajnos sehol nem találok a neten (ingyenes játék, szóval nem varezkodás leszedni, belinkelni, stb.), úgyhogy ha valaki tudja, irja már meg kommentbe vagy levélbe hogy mi fán terem. Linkelésről jut eszembe, egy komámnak van valami fás oldala, ahova egy ember egy nap klikkelhet, az plusz egy levél. Tiz levél egy fa, és akkor igy nő az erdeje. Legyünk arcok, és légyszi mindenki egyszer klikkeljen ide: http://krtchy.act4trees.com/ semmi spam meg popup, csak nő az erdeje a drágának. Amúgy mókás dolognak tartom^^ Én klikkelgetek mindennap, na persze mert küldi a cimet, de jó tudni hogy hozzájárulok az erdőcske gyarapodásához. Infatile rulez. Szóval hajrá, egy klikk^^
No… mosodánál tartottam. Rie suli után (mert az szombaton is van) átugrott hozzám, és kis ejtőzés után (fogta magát és elaludt… pedig még csak órái sem voltak ma, mert MIND elmaradt:P) elmentünk Shibuyába, a Tókiói Magyar baráti kör… stb. tlaálkozójára, amit még a nagykövetségen ajánlottak nekem. Közhirré tétetik: megtaláltam hol bulizik az ÖSSZES környékbeli Japán… Shibuya az a hely szerintem amit a világon mindenhol mutogatnak mint “Tokyo”, mert most láttam először tömeget. Nem ám mint Pesten… áh… az lóCSILLAG (japán billentyűzeten a magyar csillag…) ehhez képest. Mivel képeket nem csináltam, rakok be párat a netről, persze azokról a részekről ahol jártam. Mivel másfél órán át kerestük a helyszint, ezért elég sok felé jártam. Rie két nekifutásra nem találta meg, akkor én egy helyi térképet egyeztettem a netről kinyomtatott térképpel, és hopp, megtaláltuk. Ugye… marhára idevalósi vagyok. Mindjárt mutatom HOL kellett nekem tájékozódni. Előtte a magyar klubról. Aranyos ki sbaráti társaságnak tűnik, bár egyenlőre a szélére voltunk szorulva, részint mert késtünk, részint mert búcsúztatták egy barátjukat, aki hazautazott Magyarhonba. Ő hozott finom magyar bort, hihetetlen finom volt ám! Pedig ritka az a bor ami nekem tényleg izlik. Talán a pálinka… az meg nem bor^^ Rie szerencsére nem szereti az alkoholt, tudja is hogy én ennek nagyon örülök. Bár ez a bor finom volt… de hát ha nem, hát nem. Sokat nem tudok erről a találkozásról irni, sok reményt nem fűzök hozzá, tippeket kaptam, az is valami, de nekem ennél konkrétabb dologra van szükségem. Vizum és munka. De majd jövőhéten.
Nos, Shibuya. Rohadt sok ember, renegeteg fényreklám, mindenhol hatalmas kivetitők amikből üvölt a zene, és ami a legdurvább: ahogy az emberek KINÉZNEK. Na itt van az az igazi miniszoknyás, barnára festett arcú narancssárga-hajú borzalom, vagy a buzinak öltözött srácok, akik nem buzik, csak rohadtul úgy öltöznek mint valami útszéli cafkák, és az arcuk se túl férfias. A lányok… hát fiúk, ha jöttök Japánba, szombat este Shibuya, kötelező. Nekem ugyan mázlim van, mert a párom nem csak szép de még megbizható is, amit az ott előforduló lányokról nem tudom el lehet-e mondani, de egy biztos… eszméletlen sok… pfff… csinosak sokan na. Gyertek, nézzétek meg, ismerjetek meg egyet és irány a love hotel, mert Shibuyában az is van pár. Pár…
A kép a legtöbb fényreklámmal: jó pár út/utca mentén ez van. Ott az óriás kivetitő amiből üvölt a zene, ott a rikitó fényreklámok, stb. stb. stb.
Jöjjön aztán a legvilágosabb kép, amin az az épület látható, ahol a nyolcas számú kijáratnál feljövünk a metrótól. Igen, ilyeneket tudok ám!
Végére pedig egy utcácska. Nem tudom a képeken mennyire látszik az embertömeg, de durva. Én egybefüggő kobak-rengeteget láttam, mivel átlagban bő magasnak számitok. A kereszteződések tényleg olyanok mint a filmekben. Lámpa piros, kocsik megállnak, és egyszercsak az EGÉSZ kereszteződést ellepik az emberek. Nagyon durva. Tömött sorban megindulnak egymás felé, és simán fél perc alatt mindenki átér. Amúgy pár utcával arrébb már messze nincs ekkora tömeg. Szombat este 7-9 között szerintem ráadásul a csúcsidőt fogtuk ki, úgyhogy engem nem győzött meg semmiről. Szórakoztató központ ekkora városban tömve legyen szombat este, alap. Ráadásul a metró és egyebek még mindig nem voltak tömve. Mondjuk lehet később igen, mert kezdett azért megtelni mikor jöttünk haza.
No máról egyenlőre ennyit, majd ha még eszembe jut valami, irok, most szerintem lépek aludni.

5 comments

Skip to comment form

    • Zoleeka on 2007-09-30 at 05:35
    • Válasz

    Végre találtál tömeget. 🙂
    Shibuyaaaaa,Shibuyaaaaaat akarom,most,azonnal,ááááááhhhh 🙂
    Második kép, jobb alsó sarok, ááááhhhh

    • Zoleeka on 2007-09-30 at 09:09
    • Válasz

    Jaj, azt elfelejtettem megkérdezni, hogy miért nem látsz sok értelmet a magyar barátok körében? 🙂

    • Futyoke on 2007-09-30 at 11:07
    • Válasz

    értelmet látok, csak nem tudom engem mennyire visz előrébb, nekem pedig ez a fontos egyenlőre

    • Orsi on 2007-09-30 at 14:22
    • Válasz

    Szia!
    NA majd ha minden rendeződik, akkor lehet, hogy jól fog jönni ez a baráti kör 🙂 egy barátnőm, Japán szakos, volt kint egy évet, és mesélte, hogy a végén néha volt szüksége arra, hogy magyarul beszélhessen kicsit valakivel.
    Ő mesélt egy japán városról, ami szerinte teljesen olyan, mintha egy holland városban mászkáznál, direkt olyanra lett építve. erről tudsz valamit?
    Egyébként köszi, hogy megoszod a kalandjaid, további jó Japánt, és sok boldogságot a csodaszép barátnőddel.
    🙂
    V.Orsi (még mindig a 19esről)

    • Futyoke on 2007-09-30 at 18:31
    • Válasz

    Szia Orsi!!! (annak aki nem tudja miért 19-ről, egy kedves volt osztálytársnőm vala, és összefutottunk a villamoson^^)
    Nem tudok arról a faluról, de amúgy a japán falvak, a tényleg japánok, azok tök olyanok mint az erdélyi falvak, már amiket képen és elbeszélésekből látok hallok. De ennek személyesen is utána szeretnék járni:D
    Nekem szerencsére lesz más ismerősöm is akivel tudok magyarul beszélni, ráadásul itt a skype meg miegyéb^^ Amúgy meg, később biztos összerázódom velük, elsőre lehet sok volt az új ember.^^ Köszönöm hogy olvasol! Amúgy meg, ez is egy módja az egyedüllét kezelésének, jólesik írni… a magam hülye módján:D

Jelentkezz be az alábbi lehetőségek egyikével, katt és szólj hozzá:

%d blogger ezt szereti: