okt 25

Egy nap = tíz év, avagy az új relativitás képlet

Kezdeném kisfiammal, ugyanis már kikerült a fény alól. Áttért a sötét erőre. Na jó nem, de már a kék fény sem uralja életét. Ugyan még sárgácska, de az orvosok úgy gondolták, elég jól van már ahhoz, hogy újra az édesanyjával legyen. Hát most van is. ^^ Párom holnap megy haza a kórházból, szülei házához, amit 21 napig nem fog elhagyni. Ez valami japán hagyomány, babona. Ugyan nem minden japán ismerősöm ismeri, de létezik.

No de, mire fel a cím? Elmesélem a mai napomat. Ilyen egy nap, amikor vizsgaidőszak van az uszodában. (a fejem majd szétrobban úgy fáj, úgyhogy tessék értékelni ám, hogy írok:P no meg elnézni tengernyi hibámat)

Reggel, hat és fél hat között, kimászom az ágyból. Ez általában a futont jelenti, mostanában a kanapét.Reggeli, mosakodás, készülődés, bepakolás, beágyazás, stb. (levelek elolvasása, nem megválaszolása, mert annyi idő meg megint nincsen:()
Legkésőbb 7:50-kor lerobogok a tizedikről, bevágom a táskámat a kerékpár csomagtartó kosárkájába és uccu neki. Körülbelül 8:10-re megérkezem a földalatti állomásához. Itt úgy szállok fel, hogy szemmel láthatóan már egy légy sem férne fel, de ha az ember megfeszül a felső ajtófélfában, kitámaszt, és lendületből présel egyet, akkor azért egy-két ember még befér. Így zötyögök három megálló erejéig. Leszállás, lépcső fel, bérletkártya kezel, elrak, vasutas bérletkártya előkészít. Egyik állomástól a másikig séta, a föld alatt természetesen. Vonatbérlet kezel, megfelelő vágányhoz uccu, vonatra prés föl. A vonat kb. három megálló után elviselhetővé válik. Én nyolcat utazom vele, kb. 20 perc. Utána ismét leszáll, lépcső, jegy kezel, séta, jegy kezel, vonatra fel. Még két megálló. Körülbelül 8:50-55 körül meg is érkezem Ikegami állomásra. Innen jó tíz perces séta a munkahelyemre. Útközben be a “convinience store”-ba. Ahol mindent lehet kapni, betegmaszktól és íróeszközöktől kezdve a magazinokon át az előre összeállított ebédekig. Itt megveszem az ebédemet, uzsonnámat. Utána, még mindig útban a munkahelyemre, megállok egy italautómatánál, ahol veszek egy “Vitamine Water”-t, ami egy C-vitamin-bomba. 110yen. Nem mindig veszem, de most beteg vagyok, és kell. 😛
Munkahelyemre érkezvén, lázas “ohájóóóóó gozájmász”-ozásba kezdek, hiszen mindenkinek köszönök (mint mindenki más is). A nagyfőnök ilyenkor még nincsen bent, csak az irodavezető, úgyhogy az ő ajtajánál megállok, meghajolok és úgy köszönök. A nagyfőnöknél ugyanez, este.
Átöltözöm, letelepedek az asztalomhoz. Félkor kimegyek a váróba, vagy az előtérbe, takarítani. Egy vizes ronggyal törölgetni a bútorokat, korlátokat. Ezt 40-ig csináljuk. Akkor vissza az edzők termébe, ami egy iroda igazából, rálátással a medencére. Amolyan panorámaablakkal (ez a váróban is van). 45-kor megbeszélés. (ja ha a megbeszélés előtt megérkezik a nagyfőnök, akkor mindenki vigyázzba vágja magát, és meghajlással köszöntjük, no meg ismét ohájóó gozájmász) A megbeszélést egy igencsak gyermeteg dal kezdi. Mármint dallam, ami egy órából jön, jelezvén, hopp, megbeszélés! Eleinte nagyon nehéz volt nem nevetni, mostanra már megszoktam. Mindenki feláll, ohájóó gozájmász, oszt jelentés. Pl, ma vizsga van, tegnap valami nem ment jól a vizsgáknál, ma erre fokozottan odafigyelünk, stb. Utána, joroskuonegájsimász, oszt teperés le a medencéhez, a 10-től kezdődő pályakiosztáshoz mindent előkészíteni. Tíztől fél tizenegyig én vagyok az úszómester mindig. Nekem a legfontosabb, hogy a felkészülés során ne felejtsünk el semmit. Az úszómester vigyáz a vendégekre, útbaigazítást ad, ha valamit nem értenek. (pl. a pályakiosztást. Hat pálya van. Ma, azaz szombaton, ez így festett: aqua qalking 5-6, short (bármikor megállhatsz úszás közben)4, middle (25 méter, azaz egy hossz, megállás nélkül)3,2, long (non-stop) 1)
Ezt jelzik a pályák előtt elhelyezett kis műanyag táblák, továbbá a pályákat elválasztó kötelek is eszerint vannak elhelyezve. Van egy papíros is, amit vezetnem kell. Ezen két dolgot kell jegyezni: a my sports nevű konditeremből érkező vendégeket számolni, amolyan strigulázással, de itt nem a megszokott strigulázás van, hanem egy kandzsit kell vonásonként meghúzni. Ez a kandzsi: 正.
Kezdjük a legfelső vonással, az első érkezőnél. Aztán a hosszabbik függőleges vonás. Majd ennek a közepénél a pici vízszintes, majd a kicsi függőleges, majd az ötödik vendégnél az alapot adó vízszintes vonás. A másik jegyzendő szám, az az, hogy adott időben (ez nálam 10:15) hányan tartózkodnak a medencében. Ezt simán számokkal, kandzsi nuku.
Szombaton, 10:30-kor változik a pályakiosztás, mert tanfolyamok kezdődnek, ilyenkor, pár perccel előtte, elkezdem kikészíteni a szükséges felszerelést, változtatni a pályakiosztást jelző táblák elhelyezését, és végül egy munkatárs segítségével áthelyezni a pályákat elválasztó köteleket, ha a helyzet úgy kívánja.
Ekkore átadom a jegyzettömböt a következő úszómesternek, joroskuonegájsimász, és uccu fel.
Másfél óra asztali munka következik. Itt így hívják az irodait. Na jó, az angol is, ugye desk work. Mindenféle papírmunkákat végzek ilyenkor, többnyire nem is elég rá másfél óra, de hát ez van. Délben irány a medence, átrendezni az egészet. Utána fel, ebéd. 12:50-kor megbeszélés. Zene, jelentés, joroskuonegájsimász, ismét vágta le, medence elrendezést rendbetenni, kezdődnek a gyerek órák. 13:00-18:00-ig egy óra kivételével én általában a vízben vagyok. Ma nem így volt, mert ma angolos nap volt. Mondom is, hogyan festett a mai nap.
Ma 11:30-tól már angoloztam a my sports nevű edzőterem harmadik emeletén, a gyerekszobában. Fél óra angolozás. Ezen az órán 15 gyermek vett részt. Háromévestől a tizenegy évesig. Utána le a lépcsőn, ki az utcára, 15 gyereket az úttest mellett átkísérni az uszodába. Én rohanok hátra az irodába, kitöltöm az eseménynaplót ami az angolórához van. Utána be az öltözőbe, ruha le, fürdőruha fel, le a medencéhez. Nyújtás a gyerekekkel, vagy bemelegítés. Utána, a fent megkapott angol jelszót bemondatni, irány a zuhany (4 zuhanyrózsa egymás után, így csak végig kell sétáljanak jóformán). Innentől kezd érdekes lenni. Ennek a csoportnak egy egész pálya a rendelkezésére áll. Először együtt leültetünk mindenkit a pálya szélére, rúgjanak picit (lábtempó, kick, bata ashi, akármi… ahogy tetszik). Utána egyszerre elmondják, hogy: Can I go in the water please? YES! és akkor be a medencébe, óra húszig játék. Ezután, a magasabb szintű gyerekek átúsznak a medence túlsó végébe. Nekik az a fele áll a rendelkezésükre, a kicsiknek a másik. Ma ugye vizsganap volt. Röviddel az óra kezdete után, már vége is a gyakorlásnak, indul a vizsga. Minden gyerek a saját szintjének megfelelő vizsgakövetelményt kell teljesítse. Van akinél ez egyszerű lebegés, van akinél lábtempó, levegővétel nélkül, hét méteren át, van akinél gyors, levegővétel nélkül, 7 méter, van akinél pillangó, 50 méter, van akinél gyors, időre, 50 méter, és még sorolhatnám. Itt, a vizsgaeredményt vezetni kell mind a névsor nyomtatványán, mind pedig egy külön papíron, amit a gyereknek adunk, ha megbukott. Ha sikeres a vizsga, akkor a következő szintnek a számát megkapja, anyuka majd varrhatja fel az úszósatyira. Ja és anyuka felvarrja, mert tud varrni.
No, vizsga vége, nyomtatványo kitölt, míg a többiek a dzsakudziban (fogja a halál jakuzzinak írni, a japánok fürdőnek hívják, mert itt a fürdő az a pezsgőfürdő, vagy nemtom, de ofuro, és kész) szórakoznak. Utána, zuhany a gyerekeknek, leültetni őket, egyenként átadni amit át kell, aki megbukott, annak némi magyarázatot is fűzni hozzá. Amúgy minden szintnek van bukás nyomtatványa, bekarikázandó az éppen aktuális hiba.
No, kb. 13:05-re végzünk is. Zuhany, törülközés, irány fel, átöltözés, vizsgaeredményeket a jelenléti ívre is felírni. Ebédszünet. Persze, kb tíz perc. (heti háromszor ez van, nincs mit tenni) 13:30-tól ugyanis újabb csoport. Át a konditerem épületébe. Ez a csoport most kilenc gyereket jelentett, meg egy tizediket, aki tegnap hiányzott, és ma jött pótolni. Azaz “furikae”. 14:00-kor ismát át az uszodához, én robogok az irodába, papír kitölt, átöltöz, robog le, míg a munkatársam bemelegít a gyerekekkel, kitöltöm előre a bukós papírokat (dátum, gyerek neve, edző neve (azaz én). Nem, nem azért, mert úgyis megvágok mindenkit, hanem mert nem fél perc, és a vizsgák után nincsen rá időm. Irány a medence. Munkatársam a négy nagyobb gyereket magához vette, én a hat gyengébbecskével magamramaradtam. Két hároméves, a maradék pedig 5-6. Szerettem volna gyakorolni vizsga előtt, de nem nagyon tudtam, mert a két hároméves, egymás után (persze hogy nem egyszerre) WC-re kellett hogy menjen. Még csak haragudni sem tudtam rájuk, mert annyira aranyosak. Maszazumi a fiú (híres szamuráj név) és Rina a lány (inkább Linának ejtik). Indul a vizsga, hát nem volt könnyű, mert sokan bénáztak, négy gyerek ment át a kilenc vizsgázóból (aki pótolni jön elmaradást, az nem vizsgázhat a pótlás időpontjában, csakis a saját órarendje szerinti órán viszgázhat).
Utána ismát ki a medencéből, ők a fürdőbe, én nyomtatványokat tölteni. Most ugye az óra előtt felkészített papírokra kell lejegyezzem, ki mi miatt bukott meg, vagy pedig a sikeres vizsgázók papírját összetépni, és a következő szint számát kikeresni. Zuhany, ültetés, papír és szám osztás, magyarázkodás, szemmosdatás (muszáj, hogy ne gyulladjon be a szemük ugye). Osztán saját zuhany (mielőtt meghal a bőrőm), törülközés, rohanás fel, átöltözés, jelenléti ívre a vizsgaeredmény felvezetése, juhé.
No ugyanez még egyszer lejátszódott 15:30-17:00-ig, azzal a kölönbséggel, hogy akkor már nem rohantam fel végeztemkor, hanem be a medencébe, hiszen akkor már vége az angolozásnak, és a japános csoportokkal vagyok együtt. Ma, révén vizsga volt, engem beosztottak az egyes pályára, a legmagasabb szintű gyerekek közül azokkal, akik ma nem vizsgáznak (vannak akik kérik, hogy előbb, teszem azt az előző heti óra alkalmával, van aki “icu demo koosu”, azaz, bármikor jöhet, havi négyszer, vagy nyolcszor, és lehet már vizsgáztak (az elébb említett módon, a szűlő lead egy papírt, hogy a gyerek ma szeretne vizsgázni, ha ezt a múlt héten megtette, most nem vizsgázik).
Tehát, én a nem vizsgázó gyerekekkel voltam együtt.
18:00, óra vége. Gyerekek vissza az edzőjükhöz. Én megyek a medence másik végébe, elkezdeni kiemelgetni a piros “platformokat”. Ezek amolyan emelvények, hogy a gyerekek lába is leérjen a vízben. 1×2 méteresek. Na ettől szokott a hátam megfájdulni. Ezeket kiemelgetni, egymásra pakolni. Mások is jönnek segíteni, de én általában az elsők között vagyok, és így nagy részüket én kapkodom ki.
Utána takarítás. Ma a fiú WC-t és az öltözőt takarítottam. A fiú WC-t egy hosszú nyelű kefével a padlóját, klóros vízzel felsúrolom, utána slaggal lelocsolom, majd egy amolyan gumis akármivel lehúzom a vizet a lefolyóhoz. (ez a fiú zuhanyzót is magába foglalja). Az öltözőben összeszedem a szemetet. Az ott felejtett dolgokat is összeszedem, felviszem a recepcióra. Utána takarítás záróakkordjaként mindenki körbeáll, az arra hivatott edző “owari ni shimasu” azaz végzünk, “ockáreszámádestá”, valami olyasmi hogy jól végeztük a dolgunkat, elfáradtunk, szóval, egészségetekre. Zuhany, sampon meg minden ami kell, utána robogás fel, átöltözés, és jön a hab a tortán!
Az icudemo-s gyerekek vizsgaeredményeit mind a számítógépbe be kell vinni, mind pedig kézzel egy nyomtatványba. No, én a nyomtatványba szoktam írogatni.
Szint és cégszám alapján kikeresni a gyereket, neve alapján ellenőrizni, új szintet (vagy bukás esetén a régit) beírni, bukás esetén az okot, majd a dátumot, és hogy melyik órában volt a vizsga (A,B,C,D,E, ezek az órák elnevezései, 13:00-tól óránként ugye). Bukás esetén az okot, nekem kell leolvasni az edzők által, a medence mellett papírra hányott kézírásból. Japánul. Teszem azt, 呼吸上. No, az első két kandzsi a kokjű, lélegzést jelent ugye, vagyis levegővételt. Ez a három jel azt jelenti, hogy adott gyermek nem oldalra vette a levegőt, ahogy azt a gyorstempónál kéne, hanem felfele. Ezeket amikor kézzel írják ceruzával, az elázott papírra, egy élmény kihámozni. Nem is mindig tudom, de azért már egész jó vagyok benne.
No de, majd elfelejtettem ,mielőtt mindennek nekiestem volna, még be kellett vinnem az általam vizsgáztatott angolos gyerekek eredményeit az adatbázisba a gépen. Japánul. Minden japánul van, a kezelőfelület, a hibák listája amiből választani kell, stb.
Valahol este háromnegyed nyolc körül végeztem. Kilenc körül értem haza.
Ez egy napom. Most megyek és meghalok, hogy aztán reggel feltámadjak. Igen, egy ilyen nap után, még egy grizzly sem tudna felébreszteni, vagy egy sortűz, közvetlen a fejem felett, vagy akár benne.

8 comments

Skip to comment form

    • Dávid on 2008-10-26 at 00:56
    • Válasz

    Kemény! Miből áll egy jelentés?

    • WTF on 2008-10-26 at 04:57
    • Válasz

    Szia!
    Vannak más “babonák”, hagyományok is a születés után? (mint nálunk a keresztelő pl.)

    • -=RelakS=- on 2008-10-26 at 06:28
    • Válasz

    Atyavilágborogass….

    Ilyen elmebaj nálunk csak akkor van, ha megjönnek a cuccokhoz a külföldi vevők … és mondjuk hozzák a pereputtyot, így az egy fő tesztesre marad 11 “vevő” 😀 Persze, mindegyiknek folyton van valami sóhaja -.-

    Na, szóval Ganbare!

    • Futyoke on 2008-10-26 at 10:21
    • Válasz

    dávid: jelentéskor mindig az egyik főedző (aki alá több, részmunkaidős edző is tartozik) jelent valamivel kapcsolatban. Például, új “esemény”, “akció” indult. Teszem azt, most a baba tanfolyamon lehet fényképezkedni a barátaiddal. Nem régiben hozhatták magukkal a saját játékaikat a kicsik. Vagy jelentés arról, hogy ma valami változás van, ezért több idejük van hívásokat bonyolítani, vagy valamit átrendezni.
    Jelentés végén, “idzsó desz”, azaz “ennyi”, ilyenkor a nagyfőnök, ha jelen van (és általában jelen van) elmondja a mondandóját, szigorúan, meg nagyon keményen, utána aki jelentett, benyög valami számomra érthetetlen szöveget, ami kb annyit takar, hogy ma is figyeljünk oda meg legyünk kedvesek, és erre a válasz a “joroskuonegájsimász”. Ez egy jelentés.^^

    • Futyoke on 2008-10-26 at 10:22
    • Válasz

    wtf: fényképezkedés van, amire kb 30.000yen a baba ruhája. Viszont nekünk legalább nem kell venni, Rie családja odaadja az első gyerek ruháját, gyönyörűszép, japán hagyományos mini-ruha.

    • foodlfg on 2008-10-26 at 17:34
    • Válasz

    Bonyolultan hangzik, de látom végül is működőképes a rendszer. 😀

    Mi történik, ha valaki hibázik ? (kit vernek meg xD)

    A gyerekek nevei csak kandzsikkal vannak leírva ? Ha igen, akkor honnan tudjátok, hogy mi a kiejtés ?

    Szokták a gyerekek egymást bántani, ha valakinek kevesebb vizsgája van (ugye látszik a sapkájukon, vagy hol..) ?

    Valamelyik előző kommentben írtad, hogy vannak furcsa gyerekek is.. Simán csak rendetlenek, vagy vannak zavartak is ?

    sok kérdés 😛

    • Futyoke on 2008-10-26 at 21:32
    • Válasz

    A gyerekek sosem cukkolják egymást a szintjeik közti különbségek miatt. Még csak fel sem merül bennük.

    A nevek mindig kandzsival, fölöttük pedig katakanával vannak leírva. Amikor kézzel írjuk őket, pl vizsgapapírra, akkor csak katakanát vagy hiraganát használunk.

    Zavart gyerekek vannak, ilyen is, olyan is. Van egy gyerek, aki olyan, mintha a sátán maga szülte volna, mert egyszerűen tesz mindenkire, hihetetlen beképzelt, mindenkinél okosabb, nemtörődöm, ráugrik a medence pereméről a társaira, közölve, hogy nem érdekli a többiek épsége, és nyugodtan bevizel amikor a kedve úgy tartja, öt éves…
    Vannak szellemi fogyatékos gyerekek is. Van aki csak kicsit az, van aki nagyon. Van akit agyon tanultatnak már háromévesen, aztán attól hülyül meg szegény.
    Most meg lesz egy srác, aki szélütéses, és a jobb oldala béna, de van olyan srác is, akinek a lábai nem úgy működnek ahogy kéne, és ezért neki nehezebb a lábtempó. Mindenki mindenkit normálisan kezel, a gyerekek hihetetlen normálisan állnak mindenkihez. (tisztelet a kivételnek…)

    • foodlfg on 2008-10-26 at 21:57
    • Válasz

    köszi ^^

Jelentkezz be az alábbi lehetőségek egyikével, katt és szólj hozzá:

%d blogger ezt szereti: