Már 05

Meglepetések pedig vannak

Ráadásul a munkahelyemen. Azt már tudtam, hogy két főmunkatársam lelép, ami rendesen nehezíti a dolgunkat, de most még más is rájött minderre.
Volt nekem egy munkatársam, sőt, közvetlen felettesem, X-san. Negyvenes éveiben járó, nagyon kedves, nagyon türelmes, kiváló tanár és jó felettes. Igen ám, de mindenkinek vannak hibái. X-san mindennap részt vett egy megbeszélésen, a főnökkel négyszemközt. Az ott elhangzottakat nem volt szabad továbbadnia. Azaz nem lett volna szabad. No, azt mindenki megérti, hogy mégis megtette, mégpedig a többiek érdekében, csak a mikéntjét szúrta el. Tudniillik számítógépen beszámolót írt minden megbeszélésről. Hova mentette el? Az asztalra (desktop), ráadásul a címe is valami olyasmi volt, hogy megbeszélés.
Második hiba, igen csak csúfos kifejezéseket használt fejesünkre, az egyik legdurvább japán kifejezést is. Elég gyakori volt a szövegekben az említett kifejezés. Gondolom a stílus is olyan lehetett amilyen.
Jött a csúcspont, főnök kinyitotta adott laptopot és meglátta a beszámoló-gyűjteményt. El is olvasta azt. Nos, az egyik az az, hogy bizalmas információt adott ki X-san (olyan bizalmasat, amit 18 együtt ledolgozott év alapozott meg, hogy értsük a súlyát), de ráadásul minősíthetetlen stílusban. Természetesen azonnal megbánta tettét, ráadásul még a főnök is akart neki adni egy utolsó esélyt. Írjon magyarázatot és egy bocsánatkérő levelet, otthon, ne a munkahelyén, munkaidőben.
X-san utolso hibás lépéseit ekkor követte el: délelőtt, munkaidőben, ugyanazon a laptopon begépelte jó két és fél óra alatt a levelet, majd elmentette az asztalra… Innen más ismerős a történet, főnök megtalálja, stb.
Nem, nem szándékosan tette elérhetővé X-san, mert 18 évet itt töltött, nagyon máshoz nem ért, ráadásul itt most egyre többen kerülnek az utcára.
Mióta odakerültem az uszodába, hihetetlen sokat segített nekem, nagyon a szívemhez nőtt és teljesen lesúlytott az a tíz perc, amikor mondta, hogy lehet, hogy már nem fog itt dolgozni, és 10 percre rá, már távozott is, és a főnök személyesen odajött hozzám, hogy mi a pálya. (máshoz senkihez sem ment oda, mindenkinek parancsokat adott, hozzám kérésekkel fordult, nem tudom egyenlőre mire vélni, de remélem a bizalom valami-féle jele)
Nagyon sajnálom, hogy X-sant kirúgták, és hihetetlen űr maradt utána, és az egész uszoda szomorkás lett, de sajnos ezt ő szúrta el. Munkatársaim is mondták, hogy wakaru, wakaru nan desu kedo, wakaritakunai, azaz értem értem, csak nem szeretném.

Végezetül két kép, Hibikiről meg Riéről.

3 comments

    • -=RelakS=- on 2009-03-07 at 05:39
    • Válasz

    uhh, Anyuci plusz Babuci kép…

    Ilyen látvány fogadna otthon, mást már nem is akarnék az élettől ^^

    • Futyoke on 2009-03-07 at 06:39
    • Válasz

    Átadtam a bókokat az illetékes személyeknek^^

    • -=RelakS=- on 2009-03-11 at 03:27
    • Válasz

    Szerintem ezt nyugodtan lehetne ide is, vagy a http://japanpelcek.forum2u.org/ fórumon (valahogy itt nem látok, csak kommentelésre lehetőséget), mert érdekelhet még más embereket is (jelen, bár az elszántság talán kevésbé 😀 )

Jelentkezz be az alábbi lehetőségek egyikével, katt és szólj hozzá:

%d blogger ezt szereti: