jún 25

Munkahelyről, mert ilyet is tudok

Ma a munkahelyemről irok. Nincs hosszú i-m, mert ezen a gépen nincsen alt-gr és igy nem tudok hosszú ékezetet tenni az i-re. A többi betűnek van kiosztva billentyű, de ugye a hosszú i az bal oldalt alul lenne, a z mellett, és itt nincs, de még mindig meg lehetne oldani altgr-9 vagy ö billentyűket leütve és utána a sima i-t. De nem lehet, mert nincs altgr.
Éppen egy ötórás képzés vége felé járunk, ahová a gépemmel ültem be, mert mondták, hogy hozzam. Mármint az iroda egyik szobájából a másikba. A hálózaton fent vagyok amúgy is, de azért most nem nyitnám meg a blogomat, mert az már feltűnő lenne, de az hogy lelkesen jegyzetelek az talán nem annyira gáz. Magyarul úgysem ért senki, fél füllel pedig figyelek. Amúgy is japánul van, én meg amit értek belőle.
Nem egyszer úgy éreztem már hogy el fogok aludni. Technikusoknak tartott tréning, csak mivel még semmilyen képzést nem kaptam, mondták ülljek be rá. Beültem. Van amit tanultam belőle, de egy olyan nyelven tanulni temérdek új dolgot, amit alig értek, belefárad a fejem na.
Otthon minden rendben, bár a hirek szerint kisfiam ma leesett egy kórházi ágyról, mert bőrgyógyászoz vitte párom, és ahogy letette az ágyra a doki szobájában, Hibiki felébredt és a mélybe vetette magát. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy tegnap az erkélyajtón kimászva, kb. egy lépcsőfokot esett, vagy csúszott, amikor is semmi baja nem lett, viszont talán megtanult esni. Ma arcra esett, de nem sérült meg, láthatóan, valószinűleg a tapasztalat megsegitette és kinyújtotta a kezét mielőtt találkozott volna a padlóval. A doki és a nővér szerint semmi baja, azonna felsirt, leginkább riadalomból, aztán abba is hagyta. Már páromék házában kergeti a kutyákat (fél-négykézláb, mert teljesen még nem megy, mint egy megtermett izeltlábú kolbászol a szőrgombócok után), eszik rendesen (ami belefér, hihetetlen étvágya van alapból), vigyorog, szintén szokás szerint. Majd adok neki egy könyvet, ha elkezdi felolvasni, akkor tudom, hogy baj van, amúgy minden rendben.
Párommal 30-án lesz az évfordulónk és gőzöm sincsen mivel tudnám meglepni, vagyis van, csak ahhoz pénztárca is kéne, vagyis az is van, csak ugye kong, mert bőrből van… Valamit azért kifogok ám találni.
A munkahelyemen eddig egész jól teljesitek, tekintetbe véve, hogy nemrég kezdtem. Főnököm ma küldött szét nekünk emailt, hogy ha délután öt után (ugye hétig dolgozunk) érkezik kérés az ügyfelektől, ne dolgozzuk fel, hanem a korábban érkezett ügyeknek járjunk utána. Továbbá hétkor menjünk haza, mert nem jó az, ha hanyagoljuk a családot a munka miatt. Természetesen, ha komoly ügy, üzlet van képben, akkor előfordul, hogy éjjelek éjjelén jutunk csak haza, de ez csak néha forduljon elő, mert a család fontos. Ilyen cégnek dolgozni nem rossz. Könnyebben el lehet viselni a nehézségeket, ha az ember tudja, hogy embernek nézik.
Amúgy négy japesz (szándékosan irom igy, mégse lássák miről irok) van még velem együtt a képzésen és egy török az oktató. Az oktató még birja, meg egy a négyből, a másik három már annyira hihetetlen álmos fejet vág, ugye nekik nincs gépük.
Itt most esős évszak van, állandóan esik és már a hócipőm teli vele, mert ráadásul rohadt meleg van és iszonyt párás a levegő, viszont ezután még melegebb lesz, ezt már tapasztalatból tudom. Ilyenkor élmény öltönyben közlekedni, de sebaj.
Egyenlőre ennyi, szép napot!

3 comments

    • -=RelakS=- on 2009-06-26 at 03:28
    • Válasz

    Szóval a japcsik sem bírják cérnával az oktatásokat? 😀
    Frankó. Hol dolgozol? Megyek én is :] (belelóg a keze a bilibe)

    • Desperate Angel on 2009-06-30 at 20:45
    • Válasz

    hihi ezt az órán-laptopba-irogatós trükköt én is bevetném néha fizikán.. xD csak nincs laptopom.. és japánul kéne írogatnom hogy a magyar tanár ne értse. egyébként működne. xD
    nah de amiért írok, hogy happy évfordulót おめでとうね。 🙂
    terveztem hogy megint bevetem gimpes tudományomat vmi képhez de mennem kell japánórára. (hogy egyszer én is mehessek tokyoba oh yeah ^^)
    na leütöm már magam, elég a hülyeségből. de most legalább tudod hogy van itt még egy olvasó, ezentúl nem bujkálok. 😀

    • Futyoke on 2009-07-01 at 22:27
    • Válasz

    RelakS: de nem ám, a japcsik rohadt lusták ám. Dolgoznak ezerrel, ahol tehetik henyélnek.

    Desperate Angel: Köszönjük szépen^^ Képeid jöhetnek bármikor. A vasalós is nemsokára felkerül, csak megint az irodából írtam blogot:P

Jelentkezz be az alábbi lehetőségek egyikével, katt és szólj hozzá:

%d blogger ezt szereti: