«

Sze 27

Vezessunk Japanban

Mivel az elmult honapokban semmi komoly kalvariam nem volt, az egiek ugy dontottek, hogy ismet valami jo mokat keritenek nekem, es a moka termeszetebol kiindulva, igen szereny humorerzekre merek kovetkeztetni. 2000 ota van jogositvanyom, dolgoztam is gepkocsival, meg vezettem is jo sokat (biztos van aki emlekszik, hogy meg a sarki kozertbe is autoval mentem el, pedig gyalog ot percre se volt), aztan amiota kijottem, nem ultem volanhoz.

Igen am, de Japanban nem lehet csak ugy hipp-hopp vezetni, kell egy hivatalos forditas a jogositvanyomrol, kell valami bizonyitek, hogy x evet vezettem otthon, kell egy elmeleti meg egy gyakorlati vizsgat tenni. Utobbit egy palyan.

No, gondoltam, ez nem lehet olyan nehez! Rutin-roka vagyok, meglesz minden elsore. Forditas lezongorazva, az elmeleti vizsga is 90%-os lett (tizbol kilenc pont, de a 90% valami szenzaciosabbat sejtet). Bar mar itt volt egy kis gubanc. Lakhelyemtol jo egy ora tomegkozlekedessel ahova mennem kell, ugyhogy elore rajuk telefonaltam, hogy milyen dokumentumok kellenek. Mindent beszereztem, elokeszitettem. Mivel Japanba koltozesem ota, lejart az utlevelem, csinaltattam ujat es a regit megtartottam. Mondtak a telefonban, hogy a regi nem kell, de ha tudjam, vigyem. Nem alltam neki elokeresni a lakas legmelyebb bugyraibol, ami kesobb kiderult, hiba volt.

Megerkeztem ahova kellett, leadtam mindent, szoltak, hogy hat… hol a bizonyitek, hogy x evet odahaza vezettem. (pontosabban tobb mint 3 honapot). Mondom 17 eves voltam, amikor a jogositvanyt megszereztem, 17 evesen koltoztem ki Japanba esetleg? Meg kulonben is, ott van az Alien Registration Card-om, a jelenlegi meg a regi is, lathatjak a Japanba valo belepesem elso napjat. Nekik a regi utlevelem kell, vagy valami munkaltatoi igazolas, hogy Magyarorszagon eltem a jogsi utan legalabb harom honapig. Mondom jol van… egye fene, hazamegyek, es meg egyszer korbeutazom a fel varost.

Visszaertem, magabiztosan az ablakhoz mentem, de zarva volt. Az ablak egy sarokban van, kozvetlen mellette van a kovetkezo ablak, ami a nemzetkozi jogositvany kerelmeit dolgozza fel. Mivel egy sarokban van mind a ketto, igy ha a kulfoldi jogsi honositasa ablak elott allok sorba, akkor ugyanugy a masik ablak elott is allok. Ahol pedig ott viritott az az ember, aki delelott az ugyemet kezelte. Mondom jajj de jo hogy itt van, visszajottem, itt van amit mondott. Hat ebedszunet van, es egyig (12:15 korul jartunk) nem fogad el nyomtatvanyokat. Mondom…

– Most ebedel eppen?

– Nem.

– Dolgozik?

– Igen.

– Akkor tessek, itt vannak a papirok.

– De ez nem az az ablak, az az ablak most zarva van.

Ekkor mar kevesbe udvariatlanul megkertem, hogy ha mar egyszer a telefonban szabtak rendesen tajekoztatni, ami miatt az egesz delelottom karba veszett (es fizetett szabit kellett felhasznalnom…), oruljenek neki, hogy az utazasi koltsegemet (kb 2200 Forint, ami nem fog csodbe vinni, de viccbol nem szeretem szorni a penzt) nem verem rajuk, nem beszelve az elvesztegelt idorol. Ugyhogy fogja az okos kis fejet es gondolja vegig, hogy mi gatolja meg abban, hogy atvegye tolem a dokumentumokat es feldolgozza oket. (a ket ablak kozott az o oldalan, se fal, se semmi nem volt. Meg csak ki sem kell nyujtania a karjat, hogy elerje…, senki sem allt sorba, es ot perces feladatrol volt szo) Eroskodott, hogy megprobal minden tole telhetot, de legyek szives leulni. Hogy ne legyek ahulye kulfoldi, gondoltam varok egy picit. 12:45-kor, negyed oraval az ebedszunet vege elott, szolitott, hogy faradjak az ablakhoz. Odaadtam neki mindent, visszakezbol mondta is, hogy fardjak az X terembe a vizsgahoz. Na ehhez a korulbelul egy perces muvelethez kellett fel orat varnom. O mit csinalt kozben? Allt az ablak mogott es nezett, mert SENKI nem jott a nemzetkozi jogsi kervenyet leadni… De en varjak.

A vizsga ugye sikerult, meg a szemvizsgalatom is hibatlan. Igaz a bal szememmel alig latok, de amikor tevedtem, pl lentet mondtam fent helyett, akkor a doki mindig megkoszorulte a torkat en meg mondtam jajj fent! Keverem meg japanul, bocsanat. Igy hiaba vagyok majdnem felig vak az egyik szememre, szemuveg nelkul vezethetek. Az megint mas, hogy fogok is-e. Igazabol nem tudtam, hogy szemvizsgalatra megyek az irodan belul a foldszintre, es nem vittem a szemuvegemet, kulonben azzal csinaltam volna.

No de jojjon az, ami minden itt elo kulfoldi remalma szerintem, a palya vizsga!

Eloszor is, a Tokio 23 korzeten belul talalhato palya 2015-ig atepites alatt all. All, mert az irasos tesztet ott irtam, es embert mozdulni nem lattam az epitkezesen, pedig tobb mint fel napot ott hulyeskedtem el… Mehetek tehat a nyugat-tokioi palyara, ami ket ora tolunk. Juhe! Ismet szabit kell kivegyek. Megyek, vizsgazok, hat egyszer nem neztem a tukorbe, meg nem huzodtam azonnal balra a savon belul, amikor kitettem az iranyjelzot. Bukta. Na mondom… pfff… ok. Kertem uj idpontot, leghamarabb harom hettel kesobb. Ez volt 25-en (Szept.).

Megyek, tokeletes kort vezetek. Idoben huzodok, iranyjelzek, nezem sorrendben a tukroket ahogy kell, magabiztosan beallok a palya vegere, mint aki jol vegezte dolgat, erre… Hat sajnos nem tudom atengedni, mert nem hasznalta a bal oldali tukrot. Mondom mi a rak lompos siklojat mondott? (ezt persze finomabban, de az arcomon nagyjabol ez a kifejezes ult) Hat hogy nem neztem a tukorbe. Mondom ne vicceljen, mert szinte tobbet volt a szemem a tukron mint magan az uton elottem. Hat de o nezte az arcomat vegig, es nem neztem a tukorbe.

Itt probalom higgadtan jelezni, hogy a kovetkezo vizsgazo vegig hatul ult, es ertetlenul nezett a vizsgabiztosra hatulrol, olyan tekintettel, hogy egyertelmuen latta a hazugsag mivoltat… Tovabba, mivel tenyleg allandoan, minden atsorolas, lehuzodas es fordulas elott, beleneztem mind a tukorbe, mind a vallam mogott a hatso holt terbe, tudom, mert lattam, hogy egyszer nem nezett ram az a jfierohfeiuofvhjdfknlcsruighowriughvbjidfvn.

Ezt mar nem tettem szova, hanem kivettem a kezebol a kartyamat, bukta papiromat, es mondtam hogy gratulalok. Utana futottam par kort az epuleten belul, hogy nem akarok en vizsgabiztost valasztani, de ezt az egyet tobbszor nem szaretnem latni, mert komoly ketelyeim vannak a szellemi epsegevel kapcsolatban. Sajnos erre nincs lehetoseg, ugyhogy jo esellyel Oktober 15-en megint vele leszek osszezarva.

Azoknak, akik azt hiszik, hogy Japan az osi szamuraj szellem meg a sinto meg miegyeb szellemeben eli a mindennapjait, hat nem. Minden egyes bukta, plusz egy fizetett szabadsagomba kerul, amibol egy egesz evben csak 14 van. Plusz 2200 yen a vizsga, plusz az utazas, ami szinten 2200 yen korul van. Azert, hogy megmutassa, hogy o az ur, hazudik, csak hogy megbuktathasson.

Meg egy erdekesseg, ami allitolag szinten bukta ok, hogy lelassitok a keresztezodeseknel es korbenezek. Elozo alkalommal, az elottem vezeto sracot azert buktatta meg, mert nem nez korbe. Akkor en korbeneztem, es megdicsert, hogy de jol tettem. Most ugyanezert buntetopontot adott. Ugyanaz a vizsgabiztos… Nagyon regen nem ereztem ennyire vagyat arra, hogy egy embert addig ussek-vagjak, amig fasirt lesz az arcabol. Ez nem emberkedes, hanem a tehetetlen duh, ami szerintem masnak is ismeros.

Vegul pedig, a kinai srac aki most elottem vezetett, es szinte mindent elszurt amit lehetett, a buszon is velem utazott, ugyhogy amikor leszalltunk, mondtam neki kapjon elo egy papirt meg egy tollat, es lediktaltam par hasznos tanacsot. Ha nyolc helyett csak otszor kell vizsgaznia, mar az is segitseg. Meglatjuk, lehet a vegen en fogok nyolcszor vizsgazni… vagy eltiltanak egy eletre, mert kiszedem az ablakon keresztul a vizsgabiztost a kovetkezo hulye pillanataban.

9 comments

Skip to comment form

  1. Imre

    SZIA!
    A nevem Imre. Kétszer hónapja költöztem Japánba és a jogosítvány kapcsán szóról-szóról ugyanaz történt velem is!
    Egy tanács: ki kell mondani, hogy “migi josi, hidari josi”, stb. Akkor nem mondhatja, hogy “nem láttam”. Nekem plusz nehezítés, hogy itt tömegközlekedés nulla, jogsi nélkül halott az ember és még a jogsi centerbe is csak kocsival lehet menni, ez egy agyrém!

  2. Futyoke

    Igen, kovetkezel en is mondogatni fogom… orulok, ha nem gabalyodok bele a sok hulyesegbe. Szvsz sokkal veszelyesebb erre a sok latszat dologra figyelni…

  3. RelakS

    Az irodista az ablak mögött nem lehet, hogy azért nem volt hajlandó átgurulni a szomszéd ablakhoz, és kiszolgálni, mert ha véletlenül arra jár egy ellenőr, és ezt meglátja, lecseszi, hogy mi van, ha közben az amúgy nyitott ablakhoz jön ügyfél, és annak várnia kell? Amúgy is, a szabály az szabály, ami nyitva van, ott ügyintéz.
    Azt mondjuk nem értem, hogy másik ablaknál miért nem vehette el a papírjaidat. Vagy ezt is figyelik, hogy más típusú ügyben ne járjon el? 😀

  4. Futyoke

    Ezert nem fogjak megbuntetni. A hatekonysag a maniajuk, ennyit siman megtehetett volna. De o eppen azert van ott annal az ablaknal, es nem elorebb a rangletran, mert nem kepes onalloan gondolkodni.

    1. RelakS

      ok, azt hittem, a szabályzat a mániájuk

  5. Beatrix Nagy-Bodnár

    Háááát az már biztos Japánba csak turistaként megyek… ha egyszer valaha eljutok oda 😀

  6. H. Lali

    Szia !! Elkezdtem elolvasni a blogodat nagyon tetszik ez az egész !! Én is azon gondolkoztam hogy ki mennyek japánba , most 22 éves vagyok , csak azt nem tudom hogy előtte mennyire tanuljak japánul és hogy menjek-e egyetemre itthon ( esteleg nem lennék idős 26-28 évesen kiköltözni ). Ha pár jó tanáccsal el tudnál látni igazán megköszönném . Nekem nagyon tetszik a japán élet és felfogás igaz személyesen még nem tapasztaltam de rengeteget olvastam róla pl: a te blogodban is . Eszméletlenül mély hatással van a történeted rám és köszönöm hogy ezt mind leírtad nekünk 🙂

  7. ...

    Jó napot!
    Örülök, hogy megtaláltam ezt a blogot. Nagyon érdekesnek találom.
    Bocsánat, de rengeteget nevettem ezen a cikken. Tudom, hogy a valóságban ez egyáltalán nem vicces, inkább idegesítő. Azonban nagyon viccesen írta le.
    Szeretnék egyszer én is Japánban élni. Ez egy hatalmas ajándék lenne, nem? Mint egy megvalósult álom. Bár biztos nem fog sikerülni. De ábrándozni szabad, nem?

  8. Timi

    Nyugodj Békében Peti 🙁
    Jó volt olvasni a blogodat.Ezen nőttem fel, általad ismertem meg a japán élet gyönyörűségeit, nehézségeit egyaránt . 2010-ben kis 15 éves “majd japánba szeretnék élni” lány voltam, emlékszem mikor rátaláltam az oldaladra … (gondoltam: Végre egy japánban élő magyar aki blogot csinál ) Azóta követtem az életedet. Ma tudtam meg, hogy elmentél, már 2 éve… Köszönöm az írásaidat, köszönök mindent.
    Isten veled!

Jelentkezz be az alábbi lehetőségek egyikével, katt és szólj hozzá:

%d blogger ezt szereti: